A német spiccek legnagyobb termetű, pompás megjelenésű képviselője évszázadok óta ismert fajta Németországban és Hollandiában, ahol elsősorban a hajósok hűséges kísérője volt, de őrző- és jelzőkutyaként is nagyra becsülték.
A francia forradalom idején a lázadók vezére Cornelius „Kees” de Gysealer szeretett wolfspiccét választotta mozgalmuk jelképéül, az uralkodó Orániai-ház mopszkultuszával szemben. Innen ered a Keeshound elnevezés, az FCI is ezen a néven ismerte el a fajtát, viszonylag későn, 1960-ban.
Jelenleg Anglia és az Egyesült Államok a fajta fellegvára, óriási és nagyon jó minőségű állománnyal, valamint kiterjedt rajongótáborral – ami nem is csoda, hiszen ezek a kutyák nem csak lélegzetelállítóan szépek, de a jellemük is különleges.
Rendkívül ragaszkodóak, a gazdájuk legapróbb hangulatváltozásait is megérzik és reagálnak rá. Szeretnek játszani, bohóckodni, de mindenekelőtt az ember közelében lenni. Imádják a gyerekeket, velük szemben kifejezetten engedékenyek és megbízhatóak.
Általában jól megférnek más háziállatokkal is.
Fürgén, aktívan és örömmel vetik bele magukat a feladatokba. Mivel fantasztikusan intelligensek, és mindenáron a gazda kedvében szeretnének járni, ezért többnyire igen eredményesen teljesítenek akár az iskolában, akár a kutyás sportok területén is.
Saját territóriumukat éberen őrzik, semmi nem kerüli el a figyelmüket, a legkiválóbb jelzőkutyák. Nem agresszívak, de ha veszélyben érzik a gazdát, akkor bármi áron megvédelmezik.
Egészségesek, masszívak, hosszú életűek.
Mindezek ellenére mégsem való mindenkinek ez a csodálatos fajta.
Először is nagyon sokat kell velük foglalkozni fizikailag, lelkileg és mentálisan is, hogy páratlan egyéniségük kiteljesedhessen. Meglehetősen makacs, öntörvényű ebek: aki nem bánik velük elég határozottan, annak bizony hamar a fejére nőnek.
Ugyanakkor érzékenyek is, durvaság, túlzott szigor szóba sem jöhet a nevelésüknél.
Általában elég domináns fellépésűek – főleg a kanok –, ezért célszerű minél korábban elkezdeni a szocializálásukat.
A káprázatos, ezüstszínű bunda folyamatos és gondos ápolást igényel. Nyáron feltétlenül fontos hűvös helyet biztosítani a kutyáknak, és kerülni kell mindennemű megerőltetést.
Aki sugárzóan szép, büszke, különleges jellemű ebre vágyik, aki sírig tartó hűséggel viszonozza a gazda szeretetét, az biztosan nem fog csalódni a wolfspiccben, és ha már egyszer rabul ejtették ezek a kivételes egyéniségű „farkasok”, örökre a rajongójuk marad.
Ezt a kutyát nem lehet félvállról venni. Elvarázsol, lenyűgöz, megbabonáz. Aki igazán közel kerül hozzájuk, az tudni fogja, hogy miért.